Felületkezelés

Politúrozás

Politúrozási folyamat egy igen hosszú, kitartó munkát igénylő munkafázis eredménye. Van benne egyfajta monotonitás, de mégis szeretem ezt a munkafázist is. Hisz szinte látom minden egyes politúr réteget ahogy a másikra rakódik mely egy csodás folyamat. Egy kicsit mindig más és más, a végkifejlett pedig magáért beszél. Tiszta műhely, klasszikus zene és már kezdem is.

Politúrozás anyagai, folyamata

Beeresztő olajjal a felületet vékonyan bevonom, ekkor a fa felülete a maga sápadtságából felélénkül, szinte életre kel a fa, csodás átváltozás amit tüzesítésnek nevezünk. Politúrozáshoz előkészítem a többi anyagot és eszközt: tripoliföldet a pólusok tömítéséhez, alkoholt (alkonek) 98%-os alkohol tartalmú szeszt aminek 0% a víztartalma, a már korábban elkészített politúrt, ami sellak és alkonek megfelelő elegye, továbbá a politúrozó labdáim (rongylabda méretét a markom mérete szabja meg, illetve a politúrozandó felület nagysága, belső anyaga gyapjú míg a külső vászon) parafinolaj és a gumikesztyű.  

Fényezendő felület beeresztése. Egyes esetekben pl. selyemfény, fényezés előtt a fafelületet sellakoldattal beeresztem. Száradás után finom csiszolópapírral átcsiszolom a felületet, hogy tökéletesen sima felületet kapjak a folytatáshoz. Egy a fa felületébe beszívódó réteget hozok így létre, amire a sellakfilm rétegeit építem fel. Selyemfényű felület elérése céljából a munkafázisok nem egyeznek meg a magasfényű politúrozott felülettel.                                           

Magasfényű politúrozás-alapozás, első grund.

A fák pórusainak kitöltése tripolifölddel, célom az üvegsimaságú felület elérése.  A labdába szeszt öntök hisz az előző politúrozás során maradt annyi politúr a labdába amennyi kell, a felületre kevés tripoliföldet szórok, majd egy irányban, nagyobb majd kisebb köröket leírva kezdem meg a pórusok tömítését. A teljes tömítés után 3%-os politúrt használok. Most már nagyobb karikák leírásával, 1-2 labda politúrt dolgozok el. Az alapozásnál a labdát erőteljesen rányomom a felületre, így végzem a tömítést. A műveletet addig ismétlem, míg a pórusok telítettek és zártak, a felülete pedig szép, teljesen sima nem lesz. Egyes nagy pórusú fák esetén pl. kőrisfa, szükség szerint harmadnap megismétlem az előző műveletsort. A lealapozott munkadarabot pormentes, száraz helyen, a következő műveletekig 3 napon át szárítom, pihentetem.                                                                                                           

Első ráfényezés.  

Célom a politúrréteg növelése, tükörsima felület elérése. Politúrral köröket, nyolcasokat leírva folytatom a fényezést. Az időközben beszáradt pórusokat ismét tömítem. A teljes tömítés után, sűrűbb politúrral állandóan köröket, nyolcasokat leírva, folytatom a politúrozást. Ezek után 2 napon keresztül szárítom.

Második ráfényezés.

Politúrral átitatott labdámmal a megszokott íveket leírva folytatom a fényezést, amikor a labda a felülethez ragadni kezd, olajat is használok. Ezt a folyamatot egészen addig ismétlem amíg a politúr réteg nem éri el a megfelelő vastagságot. Eközben olajat csak annyit használnak, amennyit a művelet feltétlenül megkíván. A szükséges sellakréteg lerakódása után a munkadarabot a következő műveletig 1-2 napon keresztül száradni hagyom.

Harmadik ráfényezés, készre fényezés.

A felületre néhány csepp olajat szórok. A fényezőlabdába kevés szeszt öntök, és puha, mosott ronggyal bevonom. Ha szükséges, egy kevés tripoliföld már nem mint tömítő, hanem mint csiszolóanyag vesz részt a műveletben. A felületen előbb könnyedén nagyobb köröket, nyolcasokat leírva végzem a műveletet, később, ahogy a szesz fogy a labdából, fokozatosan növelem a nyomást. Száradási idő a következő műveletig újabb 1-2 nap.

Felfényezés. 

A művelet lényege az olaj eltávolítása a politúrrétegekből. Híg politúros (vagy tiszta szeszes) labdával  a mélyebb rétegekben levő olajat a felszínre hozom. Egy kis pihenő után, felfényező folyadékkal, (überollal) teljesen eltávolítom a felületen lévő olajat.

Lakkozás

Ezt a fajta felületkezelést már nem ecsettel vagy hengerrel viszem fel, mint sok évvel korábban. Úgy hiszem erre a feladatra a legmegfelelőbb a szórt lakkozás, melyhez sok éves tapasztalatom során a Milesi kétkomponensű lakkját választottam ami LBA 35 töltő alapozó-LNB 42 edző valamint LGA 83 fedő-LNB 42 edző összetevőkből áll, hígítója ennek a szettnek pedig a LZC 1026 . Tökéletes selyemfényű felületet lehet így előállítani. Stíl bútoroknál ez a technológia tökéletesen elfogadott, hisz így is készítették nagyrészt. Lakkozott felületnek számos előnye van, mindennapi használat során ért hatásoknak jobban ellenáll, tisztítása is egyszerűbb és nem bántja a felületet az esetleges tisztítószer. Lakkozási folyamat két részből áll. Első az alapozás, száradás után 200-as finomságú csiszolópapírral átcsiszolom így az esetleges érdesség megszűnik. Lehet a második fázissal a fedéssel folytatni. Ekkor a felület megkapja a végső és kellő lakkot ahhoz, hogy a felületen egy csodás selyemfény legyen.

Színezés lazúrral 

Kredencek és bizonyos bútorok esetében, mint a parasztbútorok felületkezelése nem más mint a festés. Ha tehetem vizes bázisú festéket, lazúrt használok, mely anyagok színskálája szinte végtelen. Mivel gyorsan szárad így akár másnap is be lehet helyezni a lakásba és nincs irritáló szaga, mint régen a lakkozásnál. Itt is egy alapozó és egy fedő réteg van, mely kellően elfedi az esetlegesen megmaradt régi festéket és tökéletes felület nyújt. Felhordása ecsettel, hengerrel vagy fújással lehetséges. Mindig a bútor mérete-formája és a felvitelre szánt anyag határozza meg a kívánt technológiát. Alapozás után ebben az esetben is csiszolás következik és csupán ezt követően lehet a fedő réteget felvinni.

Olajozás

Mint korábban írtam miszerint minden stílusjegyet viselő bútor más és más felületkezelési eljárást igényel. Így van ebben az esetben mint Pl. a parasztbútoroknál is. Régen részben festették anyaga pedig az akkor kapható olajfesték volt. Manapság sokan részesítik előnyben a látható fa struktúrát. Ezt a szempontot is figyelembevéve valamint a szakmai megfelelést használom sok esetben a kemény bútorolajat, valamint a viasztolt felületet. Az olajat ecsettel bőségesen felhordom, így a felület a lehető legtöbb olajat magába szívja, majd a felesleges anyagot pamut ronggyal visszatörölve, vagy velúr hengerrel elvékonyítva használom. Száradást követően visszacsiszolom az esetleges érdesebb felületet és újra bevonom az olajjal amit összesen három rétegben hordok fel a felületre. Így a kapott felület mint a képen is látható ennek a ritka régi hűtőszekrény esetében is magáért beszél. 

Ezen sorok olvasása természetesen nem fedi le a szakma teljes tárházát és feladatsorait, de bízom benne egy kis belátást tudtam adni a kedves érdeklődőnek, talán egy kis segítséget is.

Üdvözlettel: Gál József

Anyagokat vásároltam:

2310 Szigetszentmiklós, Sellő u. 8.