Csiszolás, pácolás

Csiszolás

Csiszolási folyamat

Ragasztó megkötését követően eltávolítom a szorítót és a ragasztott felületre elhelyezett papír maradványát. Vastagabb lakk illetve politúr réteg esetén citling segítségével (színlőpenge) eltávolítom a felső réteget, ezt követően lehet a felületet csiszolni. Korábban használtam kromofágot, de sajnos a régi recept szerintit már nem lehet vásárolni (megszüntették, mint oly sok jól használható anyagot), a jelenleg forgalomban lévő hatékonysága nem is közelíti meg az eredetit, így nem használom. Amennyiben faragásokkal díszített bútorról van szó egy bútorfelújítás alkalmával, mint minden esetben itt is el kell távolítani a felületen lévő politúr réteget. A tökéletes eltávolítás csiszolással nem lehetséges, mint említettem a kromofág hatékonysága igen gyenge. Így beruháztam egy homokfúvó berendezésre, amit ebben az esetben is tökéletesen tudok használni. A szemcse anyaga üveggyöngy. Használat során számításba kell venni a felületen lévő anyag mennyiségét, illetve a fa anyagát. Óvatosan kell bánni ezzel az eszközzel, hisz a szórás erejét pontosan be kell kalibrálni a megfelelő felülethez. Nagy nyomás esetén a fa szerkezete sérül, csekély nyomás pedig nem elegendő a politúr eltávolítása céljából.  Ezt követően a sík felületen csiszolást alkalmazok 100-as szemcsenagyságú csiszolópapírral, majd 180-as finomítás következik. Így távolítom el a teljes lakk illetve politúr réteget, figyelve arra, hogy a furnérréteget nehogy elcsiszoljam.             ( szemcsenagyság szerint csökken a számozása, minél nagyobb a számozás annál finomabb-kisebb a szemcse nagysága)     Bútor színétől és a megrendelőm kívánságától függően sok esetben lehetséges a bútor színén változtatni pácolással.

Pácolás hagyományos páccal 

Mesteremtől vásárolt vizes bázisú illetve alkoholos pácot alkalmazok, amit ecsettel vagy szivaccsal viszek fel a felületre, ügyelve a tökéletes egységre. A már elkészített ( főzött) pácba régi recept szerint egy kis (csak úgy érzéssel) szalmiákszeszt öntök, így tökéletesebben beszívja a pácot a felület. Pácolást a fa színezésére használjuk. A páclé oldószerben oldott pigment tartalmaz. Az oldószer elpárolgása után, a fafelületen, csak pigmentek maradnak, ezt követően lehet elvégezni a felületkezelést. Legyen az politúrozás illetve lakkozás. Különböző tulajdonságú bútorpácok léteznek, a főbb típusaik:

Vizes pác                                                                                                                                                         

Bútor pácolásra legnagyobb mennyiségben diófapácot, más néven kasszeli barnát használom. A diófapácot nedves, lignites barnaszénből állítják elő. A barnaszenet szárítják, majd őrlik. A diófapácot forrásban lévő, lágy esővízben oldom fel,10-30%-os töménységben. Erre a célra egy porcelán lábast használok. Oldás után a kihűlt pácot, műanyagkannába szűrve átöntöm. Ezt követően már lehet használni.

Szeszes pác

Szeszpác másnéven alkoholospác elkészítése egyszerűbb eljárás. Víz helyett alkuneket használok amit főzés mentesen lehet elkészíteni. A megfelelő mennyiséget alaposan összekeverem és már használható is. A szeszpácot nagy felületre nem használom. Bútorrestaurálás-felújítás során több esetben is találkozunk fekete felülettel. Fekete színű fa az ébenfa, mivel egy nemesfáról van szó, ami manapság igen ritka és tudomásom szerint tilos is a kivágása, ebonizálási eljárással lehet elérni a kívánt fekete színt.  

Pácolási folyamat

A vizes pác felhordását követően felülettől függően azonnal áttörlöm tiszta száraz szivaccsal, nagy lap esetén fűrészporral szórom meg és egy padkefével ízibe átdörzsölőm és eltávolítom a már magába szívott felesleges páccal együtt a felületről. 

Pácok színe javarészt dió, világostól egészen a sötétbarnáig ezen belül lehet egy kis sárgával vörössel némileg finomítani a kívánt szín elérése érdekében. Jellemzően a barna és vörös színek keverési aránya adja meg a végleges színt.